Bánci eposz

irta Tarcsa Dorottya

Új nap virradt Báncilor népére

S az első sugár ennek szépére

Gergely király szép lányára

Kinek fordult már meg egy két legény ágyába

Nem ribi Ő, áhh dehogy

Csak szereti ha áll a farok

S apja azért nem veti meg

Sőt néha ő is vele hempereg

De egy napon szörnyűt tett a leány

Ágyába került egy konkurens trehány

Eredetét nem ismerjük

De a leányzó aszonta, se baj verjük

De Gergely király tudta ki volt

Ez régi business, kokain, joint.

Rohant is az öreg bölcshöz

S kapott közben izomgörcsöt.

Gergey király döntött eggyet

Nagy toronyba küldte Esztert

Mig el nem jön érte a daliája

Ki által hátha rátör a monogámia.

Torony legfelső szintjén tűnődve

Várta a daliát tűkön ülve

Eszter bébike kinek türelme fogytán

Egyetlen mókája, röhögni izomgörcsös apján

S a szökés meg sem fordul fejében

Mert a tornyot  sárkány örzi serényen

Búsul is ezért szegény kis Eszter

Mikor kerl már ágyába férfi ember

S egy napon mikor a fű zöldebb volt mint máskor

Gergely király beszivott s rátört a mámor

Rossz herceget küldött a szép leányért

Ki majd nem lesz oda élete párjáért

Zsolti lovag nem rossz csávó

Csak szereti ha máshoca csúszik a dákó

Nem ő volt a megfelelő élettárs Eszternek

Hisz igy Ő lenne kit mindig rendesen megvernek

De megérkezett Zsolti nagy torony lábához

S a sárkányt látva ijedten kapott szájához

Előhúzta veszedelmes nagy kardját

S bevenni készült büdös sárkány tornyát.

Neki is indult a harcnak nagy bátran

De egyenes utat talált a halálban

Fröccsent a vér, szakadt a szőke fürt

S a sárkány haragja nyomban megenyhült

S Eszter eközben az ablakban állva

Remélte, hogy megmenti élete párja

Tudta, hogy nem lesz vele ideális násza

De fogság helyett vevő lett volna az análra

De látta a királylány a perverz halálát

S szidta is a szerecsia-tofla fajtáját

De beletörődött szomorú sorsába

S bánatában beleült egy karó szárába

Nyugtatta ez őt ideig-óráig

De a megmentő nem jött el sokáig

Királylányt elhagyta hamvas szépsége

S előtérbe került fonnyadt vénsége

Egy berós esős nap hajnalán

Lángoló herceg jött az út kanyarulatán

Elszánt volt, bátor, és serény

Nem tudván, hogy a királylány már elég vén

Megállt Ő a nagy torony lábánál

S meleg hugy csordult lába száránál

Látta a lángot melyet a sárkány okádott

S tudta, hogy kardot nem használnak csak a puhányok

Tudta Ő a titkot mellyel sikert arathat

S nadrágjában figyelte a nagy duzzadó farkat

Belökte a torony rettenet ajtaját

S meglátta a sárkány irtó nagy haragját

De nem rettent meg ekkor hős Ádám lovag

S úgy döntött farkával ellentétben hátrafelé tolat

A sárkány azt hitte kard lesz mi vár rája

Nem gondolta, hogy farokkal lesz tele a szája

Tűz, csata, sebek s félelm

Ilyen a történetem én nem szégyelem

De jött egy fejezet mit úgy hivnak tetőpont

Mikor bátor Ádám farkával a sárkánynak ront.

Nem tagadom, szörnyű látvány

Meg is látszott ez a sárkány száján

Utolsót leheli a szegény pára

S Ádám ezért mégeggyet sújt reája

Végelett a tűzokádó rémnek

S a lovag tépett Eszterhez mint a kémek

Meg is találta a legfelső szobát

Hol hangosan bömbölt egy film, asszem Borat.

Benyitott a dalia izgalmi állapotba

S rémülten monda "Ó ez egy vén pina"

De nem volt szomorú hisz csak reája várt

S ezentúl rendszeren vele hált.