|
i like to talk with people, to make friends, to have fun. that's almoust all... :D
-]8[-
szeretem az embereket. rühellem az emberiséget. a csiga szép. az eső jó. a világ gyönyörű. " Hajnalban még a nap is más". És nem lehet képekkel, szavakkal, betűkkel, hangokkal&illatokkal kifejezni a világot. de folyton meg kell próbálni. ennyi. nem nagy kunszt, nem nagy valami. :"]
-]8[-
ehez csak hozzáfűzni lehet:"]amikor az Idővel nincs mit kezdjél, s érzed: meg akar támadni a Csend... akkor hagyjad. állítsd meg az időt. szívj egy mély levegőt, lehetőleg hegyi-tisztát, s engedd, hogy a csend beléd folyva kitőltsön. csak az első cseppek ijesztőek. persze: még nem történt veled ilyen. mindenki fél az ismeretlentől. de a Csend, de az Idő nem akar bántani. ők nem emberek, ne feledd... ők segíteni akarnak. s érezni fogod: egyedül, a csendben- nem vagy egyedül. ott vannak az emlékeid. a szépek. a mesések. a nevetségesek. azijesztőek. és a kííííínosak. és te nevetsz majd, vagy épp könnyezel.s a világot öleled magadhoz, s a világod visszaölel téged. nem fantáziálok. itt van időm megtapasztalni. meg még sokmindenre, hehe.
-]8[-
megérettem a Kisherceghez! Egy ismerős, de idegen lánytól kaptam ajándékba, német nyelven. S bár idegen nyelven van, nem idegenül: ködöt vélsz felszállni szemeid elől. még akkor is, ha az anyukák megértően mosolyognak a villamoson, mikor meglátják ráncolódó homlokom, miközben épp érteni próbálom. tavasz. március. valahogy újra érzem az izmaimban az erőt és az életet. valahogy jobban nyitva a szemem. valahogy éberebb és figyelmesebb vagyok, ha csak egy falást is. ha csak egy pillanatra is. és változom. csak azért lesz feltünő, mikor újra látni fogtok, mert rég nem láttatok. de velem változol te is. ti is. és, mint mindennek, a Változásoknak is (legalább)két oldaluk van: egy szomorú, mert "valami véget ért, valami fáj", és egy boldog, vidám, tapsikoló. az utóbbi azért, mert nagy a remény a Jó Újra, szebbre, jobbra, stb. Megint mocorognak a mókusok. Ezt jó jelnek tartom. S ha kiruccansz egy erdőbe, mondjuk az Őzek Völgyébe, érezheted az avar meg az élettől dagadó föld illatát. Ha akarod. Vagy nem. Rajtad múlik. Kicsit melankólikus, tudom. de én a pozitív hozzáállás híve vagyok, ezért ezt mondom vala: lesz ez még ígyse!:"]
-]8[-
az ember véges. az Isten az Istenből benne(többet úgysem bírnánk meg, mint amennyi van bennünk. így gondolom)azonnnban határtalanul határtalan. és egyszerűen kimeríthetetlen.meglátásom szerint egy egészséges ember még akkoris tudna nevetni és játszani, ha egy sötét szobában kellene tengesse fanyarú életét, s nincs fény ott, s nincsen tükör se, nincs semmi, csak ő egyedül. persze én nem próbáltam még, nem beszélhetek tehát tapasztalatból. meglátásom szerint egy egészséges embernek soha sem muszáj szomorúnak lennie. de azért mégis sokan szomorkodnak. talán mert szomorúak akarnak lenni. vagy unják a folytonos boldogságot. vagy elfelejtik Istent. vagy önmagukat. vagy nem tudom:"]. de mindenképp elkell ismernem, hogy ahoz, hogy teóriám ne sántítson, meg kellene határoznom az egészséges embert és a szomorúságot. meg a boldogságot. meg annyi mindent, hogy főhetne a fejem tőle, úgyhogy rátok bízom inkább, hogy egyetértetek velem, vagy sem, kimentvén magam a további bonyodalmak szövevénye alól. csak még annyit, hihi: azért kimeríthetetlen ez a csodálatos energiaforrás, ami minden non-fizikait magába foglal, ami egy emberi lényben megtalálható és fellelhető, mert automatikusan önmagukat aktiváló energia-feltöltő állomások vannak szétszórva a világban, amik arra hivatottak, hogy a "szintet" mindég tartsák. sőt, hogy nagyobbat mondjak: A ZEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEGÉSZ VILÁÁÁÁÁÁÁG EGY NAGY PEKÓÓÓÓÓÓÓ, hihi. mert bármikor, mikor a szinted( az életerő- és vidámságszinted) csökkenő-forma, megjelenik valami körülötted, egy szinte alig észrevehető valami, ami azelőtt is ott volt, megvolt, talán ismertedis, de most új tartalommal lett ellátva. egy esély, hogy megtaláld a középpontod. azt, ami tényleg vagy. samitől eegy picikét eltévelyedtél vala. mert ha önmagad vagy, nem lehetsz boldogtalan. ugye?...
hahóóóóóóóóóóóóóó... van ott valakiiiiiiiiiii...kiiiiiii...kiiiii...kiii.
senki. megint senki. mindig csak senki. megigérték, hogy a gumiszobába visznek, ott legalább nincs visszhang. s nincs fény.s nincs tükör. csak én vagyok.
csak én.
-]8[-
van valami elemi szépség abban, mikor a felkelő és egyre erősödő nap pásztázó sugarai hozzáérnek a zsenge barackvirág halványpiros szirmaihoz. valami lenyűgöző és lélekzetelállító látvány, az érzékekre ható tavaszi élet-parádé. amikor a sugarak megérintik a finom szirmok harmatos testét, a víz felsercen a hirtelen melegségtől. a sercegés által keltett rezgéshullámok végiglüktetnek a szirom testén, le a virág centrumáig, hogy a bibe meg a porzók olyan extatikusan és egzotikusan lóbálják magukat, mint azok a gyönyörű woodoo-táncosnők a titkos szertartásaik alatt. s akkor kinyilnak a pórusok, a csípősen-ffrrrrrrrriss hajnali levegő beáramlik a picike tüdőkbe, kimossák az álmosságot, felöltöztetik az életet, s feltöltik energiájukkal, hogy a virágfejek szinte kétszer akkorára nyúlnak, hogy még több napot, még több levegőt, mégtöbbb életet magukba gyömöszöljenek. sietnek. a fa túloldalán már csobbannak a rózsaszines csodák a frissenzöldült nedves pázsit tüskés vízhez hasonlító felületén. ...lehet, hogy nem is így van. hogy csak kitaláltam mindezeket. én azért nem tudom pontosan, mert hiszem, hogy így van. így valahogy. rövidke életem miatt nincs időm arra, hogy az ilyen létező vagy kitalált, de mindenképp jelenlevő csodákban NE higyjek. s mások meg döntsék el maguknak, hehe:"].
-]8[-
|